Tisztelt Érdeklődő!

Itt egy hosszabb leírást olvashat a 3D technikáról,
megismerkedhet a felvételi, visszanézési módszerekkel,
ezek előnyeivel és hátrányaival.
Végül szólunk az általunk használt megoldásról is.


A tartalom:

- Bevezető
- Elméleti alapok
- Felvétel készítése
- Vágás, utómunka
- Visszanézési technikák, szemüvegek
- A mi megoldásunk
- Vetítések


BEVEZETŐ

Maga a 3D technika nem új dolog, már az 1800-as évek közepén
ismerték a sztereó fotózást, és használtak sztereó nézőkét. link
Aki nézett már igényesen (!) elkészített térhatású alkotást, az valószínű
egyetért abban, hogy a 3D-s megjelenítés akkora előrelépés
a 2D-hez képest, mint annak idején a színes mozgókép volt
a fekete fehérhez képest. Mi is ezen a véleményen vagyunk,
és igyekszünk minél több emberhez eljuttatni e remek látványt.


ELMÉLETI ALAPOK



De mitől is látunk három dimenzióban a mindennapi élet során?
Honnan tudjuk hogy egy tárgy a másik előtt vagy mögött van-e?
A csecsemők 6-12 hónapos korában alakul ki a fúzió, vagyis amikor
a két szemmel látott tárgyak képét valóban egy képpé formálja,
és ez a feltétele a térlátás kialakulásának is.

Agyunkban áll tehát össze a térhatás, azért mert két szemünkkel
kissé eltérő nézőpontból látjuk a világot. Ez a kis eltérés
(általában 6-7 cm) elég ahhoz hogy kb. 200 m-es távolságig
meg tudjuk állapítani a dolgok egymáshoz viszonyított térbeli helyét.
Aki nem hiszi, próbálja ki bátran: egyik szemét letakarva,
próbáljon meg közlekedni pl. a konyhában. Nehezebben fog menni,
pedig nap mint nap milyen rutinosan járunk arra.

Térhatású fotó, videó készítésnél a lényeg tehát ennyi:
két különböző felvétel készül, egymástól 6-7cm távolságra, majd
a visszanézésnél is meg kell oldanunk, hogy a bal kamera képét
csak a bal szemünk, a jobbét csak a jobb szemünk lássa.

A hagyományos fénykép és televízió esetén egy sík felületet nézünk
és a mélység érzékeltetésére kevés lehetősége adódik az alkotónak:

- játszhat az ún. mélységélességgel (pl. a háttérben lévő dolgok életlenek)
- használhat különböző fényforrásokat, ezzel az árnyékokat szabályozza
- videó esetén bizonyos kameramozgásokkal is érzékeltethető
a tárgyak térbeli elhelyezkedése (pl. fahrt-sín)

Ehhez képest azonban a sztereó 3D technika esetén ezen trükkök nélkül
is érzékelhető a mélység, a képbe mint egy akváriumba bele lehet nézni,
de ha úgy akarjuk, ki is jöhetnek az objektumok az arcunk felé!
Sokaknak inkább ezt jelenti a 3D, holott maga James Cameron is egy cikkben
úgy nyilatkozott, hogy egy jó térhatású filmben ezek inkább kivételek, mint
szabályok és a dolog inkább egy ablakon keresztül nézett alternatív valóság:
"Watching a stereo movie is looking into an alternate reality through a window."


TÉRHATÁSÚ FELVÉTEL KÉSZÍTÉSE



A felvétel készülhet egy kamerával is, ún. sztereó előtétlencse alkalmazásával.
Mi mégsem ajánljuk ezeket, ugyanis az elérhető felbontás feleződik és a látószög
is csökkenhet típustól függően. Sokkal inkább javasoljuk a két azonos videókamera
használatát. Ha igazán látványos hatást szeretnénk válasszunk HDV vagy Full HD
felbontásút. Ez még 3 méteres vetített kép esetén is gyönyörű, míg a hagyományos
DV felbontású 3D ekkora méretben már életlennek tűnhet.
Ma már kaphatók kétoptikás 3D kamerák is, bár áruk jóval (3-5x) magasabb
mint egy hagyományos HD kameráé.

A kamerák mérete kritikus lehet. Amennyiben főleg közeli témákat szeretnénk
megörökíteni, 1-5 m között, szükséges hogy a két objektív a 6-7cm-es
szemtávolsgában legyen egymástól, tehát ennél szélesebb semmiképp ne legyen
a kamera. Ez eléggé leszűkíti a kört a home kategóriás kamerákra.
A nagyobb, profi kamerák kevesebb zajt produkálnak fényszegény helyen, viszont
min. 15cm a szélességük, tehát csak távolabbi témák jöhetnek szóba.
Vagy igen drága tükrös rendszert kell vásárolnunk a nagy kamerákhoz.

Általános szabály, hogy a kamerák egymástól való távolsága (a bázistávolság)
a legközelebbi objektum 1/30-a legyen.
A kamerák alapesetben álljanak párhuzamosan egymáshoz képest, azonban ha közeli
a téma, állítsuk mindkettőt a témára (toe in).
Felvételkor a kamerák összes beállításának azonosnak kell lenni:
expozíció, fehéregyensúly, zoom, képstabilizátor kikapcsolva, stb.
Ha lehet használjunk manuális üzemmódot.
Érdekes hatást készíthetünk ha megnöveljük a kamerák közti távolságot,
hiszen ilyenkor szinte makettszerűen láthatjuk a világot, mintha
óriások lennénk. Ezt hívják hipersztereónak, de csak távoli témáknál
használjuk (pl. tájképek).

VÁGÁS, UTÓMUNKA



A két kamera képét a szokásos módon a számítógépbe juttatjuk.
Olyan videószerkesztő szoftvert használjunk, melyben van lehetőség
több videósáv kezelésére, vagy eleve kezeli a 3D-t (Pl. Sony Vegas).
A bal kamera képét elhelyezzük az egyik sávon, majd alá egy másik
sávra a jobb kamera képét. Fontos még, hogy a videószerkesztő
képes legyen a hangot is kirajzolni a megfelelő sávon, mert ez
nagyban megkönnyíti az utólagos szinkronizálást.
Keressük meg az egyik snitt elején a rövid, kiugró hanghullám formát
(pl. a tapsunk), majd ugyanezt keressük a másik videósávon
is és mozgassuk ez alapján a kettőt pontosan egymás alá.
Linkeljük össze a bal és jobb snittet, hogy a későbbiekben egymáshoz
képest már ne tudjanak elmozdulni. Maga a vágás folyamata nem különbözik
az eddigi 2D-s vágásoktól, csupán mellőzzük a trükköket, és az áttünéseket
is rövid idejűre állítsuk, mivel ezalatt nem áll össze a 3D hatás.
Ha kész az anyag, mentsük el külön a bal videósávot minél jobb minőségben,
aztán ugyanígy a jobb videósávot is.

VISSZANÉZÉSI TECHNIKÁK, SZEMÜVEGEK

A kérdés tehát adott: hogyan oldjuk meg hogy a létrehozott bal és jobb képet
csak a megfelelő szemünk lássa? Nagyon sokféle technika létezik erre,
szinte mindegyiknek van előnye és egyben hátránya is.


Anaglif szemüveg, a színszűrős módszer



Talán ezt ismerik a legtöbben, nagyon sok ember a piros-kék szemüveges
módszerről hallott csupán, és minden 3D-t ezzel azonosít.
Lényege, hogy amilyen színű a szemüvegek fóliája, olyan színűre elszinezzük
a bal és jobb képünket, így az egyiket csak a bal, a másikat csak a jobb
szemünk fogja látni. A megoldás ötletes, a szemüveg nem drága, működik
papíron és monitoron egyaránt. Azonban nem színhelyes, egy vörös rózsa
szirmait az egyik szemünk pl. egyáltalán nem látja, és hosszú viselés után
fárasztja a szemet, az agyat. Mi inkább fotók nézegetésére szoktuk javasolni,
ami pár percig tart. Ma már nagyon jó minőségű anaglif képek találhatók a
világhálón, érdemes egy pillantást vetni rájuk!

Párhuzamos nézési technika
Ha kis méretben nézzük a képeket és 6-7 centire tesszük egymás mellé,
próbálkozhatunk ezzel a technikával. A két kép közepére kell figyelmünket
irányítani, ám ezzel egyidőben távolra fókuszálni. Fáradtan, meditáló
hangulatban ez könnyebb :) Egy idő után középen megjelenik a térhatású kép.
Előnye tehát hogy nem kell hozzá segédeszköz, és a kép színhelyes.
Ám kis méretű, és nem mindenki tudja a technikát elsajátítani.

Shutter glasses, a vibráló LCD szemüveg



Először valahol a 90-es évek vége felé bizonyos videókártyákhoz mellékelt a gyártó
ilyen szemüvegeket. Működési elvük a következő: a szemüveg lencséi felváltva nagyon
gyorsan elsötétülnek majd vissza. Ugyanebben a ritmusban a monitoron is felváltva
mutatjuk a bal és jobb képet. Így tehát mindegyik szemünk a neki szóló információt látja.
A módszer hátránya, hogy a vibrálásmentes kép érzékeléséhez min. 100-120 Hz-es
ütemben kell váltogatni a képeket. Ugyan akkoriban is voltak már ilyen képességű CRT
monitorok, de a számítógépes grafika, és a játékok még alacsony felbontásúak voltak
és nem elég élethűek. Aztán ahogy elterjedtek a lapos TFT monitorok, a maguk
60 Hz-es frissitésével, egy időre eltűnt a shutter glasses technológia. Hiszen egy szemre
a 60 fele, vagyis 30Hz jutna, és ez nagyon fárasztó, vibráló képet ad.
Pár éve azonban elérhető TFT monitorokon is a 120Hz-es technológia, és a gyártók
ismét elővették e szemüvegeket, picit modernebb változatban: design-os, napszemüvegre
hasonlító forma, és vezetéknélküli megoldás! Előnye tehát hogy a kép színhelyes, teljes
felbontású, működik monitoron és megfelelő projektorral vetített képen is.
Néhány felhasználó beszámolt enyhe szellemkép hatásról, amikor is a bal szem picit látja
a jobbnak szóló információt is, vagy fordítva. Ez a nem megfelelő szinkronizációból
vagy a monitor utánhúzásából is eredhet. A 120Hz még nem a vég, főleg világos részeknél
enyhe vibrálás észlelhető, ezért a gyártók már fejlesztik a 200Hz-es verziókat!
Az aktív szemüveg, főleg a vezetéknélküli nem olcsó, 10-30e Ft között szerezhető be.

Polárszűrős szemüveg



A mi kedvencünk ez a technika. Amerikában az első Imax mozikban is ezt használták,
és használják ma is a budapesti Imax moziban és a legtöbb digitális vetítőteremben.
A fény azon tulajdonságát használjuk ki, hogy ez az elektromágneses hullám több síkban
rezeg. Ha valamilyen módon meg tudjuk ezt változtatni (polarizáció), hogy az egyik
videónk képe csak egy kiválasztott síkban rezegjen, a másiké pedig egy másik síkban,
majd ezeket szemünkbe juttatva, megvalósulhat a színhelyes, vibrálásmentes 3D élmény!
Ennek azonban ára van: két projektorra lesz szükség, és az ezek előtt lévő polárszűrő
a kilépő fény kb. felét engedi át. Nagy fényerejű projektorok kellenek tehát, és speciális
ezüst színű vászon, mely megőrzi a ráeső fény polarizációját.
A hagyományos fehér vászon vagy fal sajnos nem alkalmas.
A legjobb, mint minden moziban, a teljesen elsötétített terem, sötét falakkal.
A szemüveg passzív, ami annyit jelent, hogy nem tartalmaz semmi plusz elemet
(pl. elektronika és áramforrás), így igen alacsony áron beszerezhető.
Kétféle verziója létezik: az Imaxban és nálunk is alkalmazott LINEÁRIS polárszűrős,
és a többi digitális moziban (pl. RealD) alkalmazott CIRKULÁRIS polárszűrős.
Ez utóbbinál nem jelentkezik szellemképesedés ha a fejünket megdöntjük
balra vagy jobbra, de tesztjeink szerint egyenes tartás esetén is picit nagyobb
a szellemkép mint a lineáris verziónál, főleg kontrasztos témáknál.

Itt kell megemlíteni, hogy léteznek 3D TV-k, monitorok is, polárszűrős technikával.
(pl. Zalman Trimon, LG Cinema3D, stb.)
Ezek úgy érik el a 3D hatást, hogy a páros sorok egyik irányban polarizált
fényt adnak ki, a páratlanok a másik irányban polarizáltat. A látható felbontás
tehát feleződik, amíg 2D módban a monitor pl. 1920x1080 pixeles, addig 3d módban
már csak 1920x540. Hátrány még hogy a függőleges betekintési szög igen szűk.

Dolby 3D



E technika az anaglif szemüveg legmodernebb változata, hiszen színszűrésen alapul.
Azonban a színeknek nagyon szűk spektrumait használja a szemüveg egyik szűrője,
míg a fennmaradó spektrumokat a másik szűrő. Így végülis mindkét szem lát piros,
zöld és kék színt is, ez tehát előrelépés a hagyományos anaglif módszer után.
További előny, hogy nem igényel ezüstvásznat a vetítés! A szemüveg előállítása
azonban még drága, de ahogy terjed a technika vélhetően olcsóbb lesz. A vetített
kép egy picit sötét. Budapesten a Corvin moziban van Dolby 3D terem.

Szemüveg nélküli megoldások



Sokak álma a térhatású TV és mozi szemüveg nélkül!
A technika bár igen drága, de már elérhető. Alapelve a lentikuláris technológia.
Apró lencsékkel elérhető hogy a két szemünk közti távolság már elég legyen
ahhoz, hogy eltérő képeket juttassunk feléjük. Többnyire egy nézőpontból optimális
a látvány, ill. zónák vannak, melyeken érzékelhető a 3D. A felbontás itt is
csökken, viszont nagy előnye hogy nem kell hozzá segédeszköz!
Egy magyar találmány is ide sorolható, a Holovízió!
A hologram elvén alapul, de jelenleg még nagy helyet igényel és igen drága.

Létezik windowsra egy remek program, mely kifejezetten 3D-s videók
lejátszására való és a film első 5 percének megtekintése ingyenes!
Neve Stereoscopic Player, letölthető innen!
Feltelepítés után válasszuk a fájl menüből az "Open left and right file"
menüpontot, itt tudjuk megadni a bal és jobb fájlunk helyét a merevlemezen.
Az anaglifen kívül sok mód van a visszanézésre a "Sztereó látvány mód" menüben.

A MI MEGOLDÁSUNK

A fenti információk nem könyvekből és internetről másolt szövegek,
hanem mind-mind saját tapasztalaton alapulnak! Ezek alapján mi jelenleg a 3D
megjelenítésre a lineáris polárszűrős, vetített képet használjuk!
Két nagy fényerejű HD projektorral vetítünk 3 méteres ezüstvászonra.
A látvány magáért beszél!

VETÍTÉSEINK



2010 tavaszán megkezdtük első térhatású relaxációs filmünk vetítését!
A felvételek a Bükki Nemzeti Parkban készültek HD minőségben!
Erdők, tavak, barlangok, vízesések, melyek alatt Kövi Szabolcs zeneszerző
csodás muzsikái hallhatók.

Szívesen látjuk egyik vetítésünkön Tatabányán, ahol kényelmes fotelekből
lehet megtekinteni filmünket.
De technikánkat bárhol üzembe tudjuk helyezni 1 óra alatt, így ha az Ön környezetében
még nincs 3D mozi, de többen szeretnék látni a filmet, vállaljuk bemutatását!
Mindössze egy megfelelően sötétíthető teremre lesz szükség az áramon kívül.

A részletek ügyében vegye fel a kapcsolatot velünk email-ben!